Rajzolt alvópajtások és egyéb házi állataink

Nem csak varrni, de rajzolni is nagyon szeretek. Azt is szeretem, ha más rajzol, legyen az gyerek vagy nagymama, a hangsúly az alkotáson van. Szerintem mindenki tud rajzolni, akinek vannak önálló gondolatai, csak a bátorsága valahol eltévedt a silány rajzórák és merev rajztanárok útvesztőjében. Ha sokaknak sikerülne megszabadulni az évek alatt rájuk telepedő gátlásoktól, elképesztően színes alkotások születnének. Születtek nálunk is, mutatom is sorban őket.

Krisztofer Krokodil élete is valahogy így, egy papírlapon kezdődött. Nem bosszankodott soha a csirkelábai és a kissé zord nézése miatt, ő ilyen, így és részben ezért is szeretjük ennyire.

Mindkét terhességem alatt rengeteget varrtam. Kerestem a taposható időt, hogy végére érjek a listámnak. Ezen a listán Krisztofer Krokodil textilesítése is szerepelt, és éppen elkészült, ahogy visszaemlékszem. Majdnem 1 méter hosszú, anyaga polár. Nagyon könnyű polárt varrni, elsősorban, mert nem kell a széleket eldolgozni, emiatt a rávarrt rétegek is szebbek, egyszerűbben elkészíthetőek. A képen a krokodil a jelenlegi, három és fél éves állapotában szerepel, a napi használattól kissé megviselten, ugyanis kitüntett helyen, a nagy ágyában alszik.

Mutatom a vele egyidős, és méretben is szinte ugyanakkora testvérpárját, Zsiráf személyében, csak így egyszerűen. Ő az egyik a sok rajzolt állatom közül, akiknek sem a nevük, sem a vonalaik nincsenek túlgondolva. Szintén polárból készült és kapott egy csinos nadrágot, rugalmas, passzé anyagból.

Aztán kicsit több, mint másfél éve megszületett Nyuszi is, ő nem rajz alapján, hanem egy meglévő nyuszi másolataként. Valami megfogott benne is, úgyhogy gyorsan beköltöztettem hozzánk. Nyuszi 27 cm magas és maradék anyagokból varrtam. Egy kiselejtezett ing és egy régi, ámde annál izgalmasabb pamut / kordvászon szoknya volt az alapanyag.

Egy kicsit kakukktojás az utolsó a sorban, ugyanis egy párnahuzatról van szó. És rajta Elefántról, aki azért született, hogy emlékeztessen egy régi ruhadarabra, még a 90'-es évekből. Ne kérdezd, hogy miért teszek el ilyen idő távlatában ruhákat, magam sem  tudok rá ésszerű választ adni. Ez a kardigán is egy volt a sok emlék közül, amit egyszerűbb volt újratervezni, mint kidobni a szemétbe. Így legalább egy darabja velem maradhat még egy ideig.

Arra buzdítanálak, hogy varrj te is állatokat! Kitaláltakat is, annál jobb! Ha nem túl bonyolult a minta, kezdőként is nyugodtan belevághatsz. Az első és legfontosabb tanácsom, hogy a varrásnak szánt ráhagyás, a ruháknál használatosnál legyen több, hiszen az állatoknak sokkal nagyobb a vastagságuk, mint például egy ruhának. Olyan textilt válassz alapanyagként, ami nem rugalmas és van valamennyi tartása. Tömőanyagnak használhatsz vatelint, polisztirol gyöngyöt, törmelék szivacsot, vagy akár meglévő plüss állatokat is. Láttam már az utóbbira példát, mosás során egy cipzáron keresztül lehetett kihalászni a kisebb állatkákat. Készítés előtt mindig gondold végig, hogy kinek és milyen célra készíted az állatokat. Ha például csecsemőnek, akkor még véletlenül se legyenek rajta könnyen leszakítható részek, ne legyen bolyhos (szöszölős) az anyag, illetve igyekezz olyan textilt választani, amit ellenőrizhető festékkel színeztek. Ha az állatok elsősorban dekorációs céllal készülnek, akkor nyugodtan használj például csipkét, szatént, selymet. Ezek kényesebb textilek, a tisztításuk is nehézkes, de  a végeredmény is izgalmasabb lehet.

A fenti lista hamarosan folytatódik, ígérem, nem maradsz le róla!

.