Ház projekt indul!

Teljesen be tud szippantani a karácsonyi keszülődés,ezért évről évre egyre korábban kezdem. Nem, nem azért mert félek, hogy kicsúsznék az időből, hanem mert annyira szeretem. Különösképpen az ajándékkészítést.

Kedvenc gyermekkori emlékeim közé tartozik, hogy a tesómmal minden évben keszülünk valami meglepetéssel a szülőknek. Hosszú gondolkodás, egyeztetés es tervezgetés előzte meg, a legtöbbször rajz vagy festmény megszületését. Voltak tematikus évek is, mint peldául a tűzzománcos szakkörös idoszak. Akkoriban mindenki ékszert kapott tőlem, ha jól emlékszem, 10-11 éves lehettem. Megmaradt annak az izgatottságnak az emléke is, amit a várakozás okozott. Vajon örül-e, tetszik-e majd a célszemélynek, egyáltalán használni fogja-e? Szerencsére kivétel nélkül, mindig örült a családom a kézzel készített ajándékoknak, ami beteljesítette az örömteli várakozást es olyan jó élménnyé tette a karácsonyokat.

Sok sok év eltelt azóta, es közben valami megváltozott. Nagyon sokszor kényelmesebb es olcsóbb megvenni azt a valamit, amit el is lehetne akár kesziteni, a gyorsaságról már nem is beszélve. Megveszem én is, mert tényleg bármit meg lehet venni. Ráadásul gyorsan, kényelmesen, a kanapén ülve, kávéval a kezemben.
2-3 éve viszont elkezdett suttogni bennem egy ismerős hang, ami néha egyre hangosabb lett, sőt, már olyan is volt, hogy kiabált. Az alkotó énem, akit nem lehet egyszerűen csak bezárni és elfelejteni. Időről időre vissza kell térnem hozzá, ki kell engednem és létre kell hoznunk valamit. Valamit, ami egyedi, amit csak "mi" tudunk megalkotni. Egyfajta énterapia az alapos tervezéstől kezdve minden, ami a kivitelezésig történik. A téli szürkeségnél nem is választhatnék jobb és befordulást ösztönző időszakot. Mindjárt itt a karácsony!

Mostanában a legtöbb erőforrást igénylő projekt, egy játék ház elkészítése. Ennek megszületését szeretném folyamatában megosztani veletek. Az epítményt babaháznak is nevezhetném, de jóval több annál: tűzoltóállomás es erőd is egyben. Izgalmasan hangzik? Két fiam van, ennek ellenere belevágtam a dologba, el is mesélem majd, miért. Pontosabban vágtunk, mert a tervezés fázis lezárult, a kivitelező pedig apa lesz, mint mindig.

Kicsit izgulok, nem tudom, hogy milyen lesz a fogadtatás. Egyáltalán sikerül-e összerakni, stabil lesz-e, jól fog-e kinézni? Ugyanakkor valamiért biztos vagyok a sikerben. A nagynál belelépett a mütyürkézős időszakba, kezdi megtalálni a főleg finommotorikát igénylő feladatokban is a szépséget, egyre ügyesebb. A kicsi pedig nagyon lelkes,ezért ilyen teren nem is nagyon lehet érzékelni azt a másfél évnyi lemaradást. 

A folytatásban megmutatom a 3D-s terveket, a bútorokat es a tervezés szempontjait, ne maradj le róla!